Szilber Szilvia szerepe a RenoInvest nemzetközi projektben

A RenoInvest az Európai Unió LIFE programjának társfinanszírozásával megvalósult nemzetközi projekt. Célja az épületfelújítások finanszírozását akadályozó tényezők feltárása és olyan cselekvési javaslatok kidolgozása volt, amelyekkel több, szakmailag megalapozott beruházás indulhat el. A munka Ausztria, Magyarország és Szlovénia tapasztalataira épült.

A magyar koordinációt az ÉMI látta el, amelynek feladatait jogutódja, a KTI vitte tovább. A konzorciumban az Archenerg Klasztert képviselő Solar Tech-Investment, a szlovén ZAG és kereskedelmi és iparkamara, valamint az osztrák RENOWAVE.AT és IIBW vett részt. A kezdeményezés finanszírozókat, szakpolitikai szereplőket, műszaki szakértőket és az épületek működését ismerő gyakorlati közreműködőket kapcsolt össze.

A kerekasztalok és munkacsoportok mellett kiválasztott épületek esettanulmánya segítette a javaslatok ellenőrzését. Ezekben a tervezett műszaki megoldásokhoz beruházási költségeket, finanszírozási lehetőségeket és megvalósítási akadályokat rendeltek. A projekt így a konkrét épület szintjén is megvizsgálta, hogyan viszonyulnak egymáshoz az energetikai célok és a beruházás pénzügyi feltételei.

Szilber Szilvia már a RenoInvest első magyar nemzeti kerekasztalán a beszélgetés résztvevője volt. A rendezvényt 2024. május 16-án a Magyar Bankszövetség budapesti székházában, a József nádor tér 5. alatt tartották, a lépcsőzetes lakásfelújítás lehetőségeiről.

Szilber Szilvia Hámori Rékával, a Magyar Bankszövetség vezető közgazdászával, dr. Nagy Gyulával az MBH Jelzálogbanktól, dr. Nagy Ernővel a Fundamentától, Dulfalvy Ádámmal a K&H Csoporttól, Szarvas Gáborral a HuGBC képviseletében és Vass Lajossal az ÉMI-től vett részt a beszélgetésben. A moderátor Rajné Adamecz Ildikó, az Archenerg Klaszter pénzügyi szakértője volt.

A társasházkezelési tapasztalat a finanszírozási elképzelések gyakorlati feltételeire irányította a figyelmet. A többéves tervek elfogadásához a közösségnek értenie kell a feladatot és annak költségeit, miközben a saját erő megteremtésére és a döntések megfelelő előkészítésére is időt kell fordítani. Ezek a működési feltételek a felújítás megvalósíthatóságát éppúgy befolyásolják, mint az alkalmazható technológia.

A Magyar Bankszövetségnél tartott kerekasztalt követően Szilber Szilviát önálló előadásra kérték fel a 2025. február 20-i szentendrei rendezvényre, ahol a felújítás társasházkezelői gyakorlatát mutatta be.

Ezt követően a társasházi felújítási hiteltermékek fejlesztéséről szóló kerekasztalban is részt vett. A programban Dancsné Engler Bernadett, az OTP Bank képviselője, Hámori Réka, a Magyar Bankszövetség vezető közgazdásza, dr. Magyar Zoltán, a BME nyugalmazott egyetemi docense, Nagy Péter energetikus és Ribai Norbert, az ÉMI irodavezetője mellett szerepel a neve. A moderátor Béres Lili volt.

Az esemény szakmai összefoglalója külön fejezetet szentel Szilber Szilvia előadásának, kiemelve a hosszú távú pénzügyi tervezés, a tulajdonosi tudatosság és a digitalizáció szerepét a felújítások előkészítésében. A kerekasztal összegzése a banki és állami szereplőkkel közös pénzügyi és energetikai edukációra tett javaslatát is hangsúlyozza.

Szilber Szilvia a felújításokat az ingatlan értékét alakító társasházi tényezőkkel összefüggésben vizsgálta. Rámutatott, hogy a műszaki állapotot, a pénzügyi helyzetet, a tulajdonosi közösség felkészültségét, a belső szabályozást és a menedzsment munkáját egységesen kell kezelni.

A korszerű technológiából akkor lesz megvalósuló beruházás, ha a tulajdonosi közösség érti a feladatot és képes dönteni róla, a finanszírozás megtervezhető, a menedzsment pedig felkészülten és kellő elkötelezettséggel irányítja az előkészítést, a szervezést és a lebonyolítást. Bármelyik feltétel hiánya elakadásokat okozhat akkor is, ha a műszaki megoldás rendelkezésre áll.

A beruházás előkészítése ezért az épület és a közösség együttes vizsgálatával kezdődik. A szükséges munkák és azok műszaki sorrendje mellett fel kell mérni a tartalékokat, a várható fizetési terheket, a döntési feltételeket és a dokumentáció hiányait. A menedzsment feladata ezek összehangolása, valamint a tulajdonosok felkészítése a felelős döntésre.

Az előadás az éves költségvetésen túlmutató felkészülést szorgalmazott. A felújítási alap tényleges erejét a várható beruházási költségekhez kell mérni; a hitelképességet tudatos pénzügyi működéssel, előtakarékossággal és rendezett adatokkal lehet javítani. Az ingatlanútlevél-koncepció ehhez az épület műszaki, jogi és pénzügyi információinak rendszerezett összefoglalását javasolta.

Az előadás egyik leginkább előremutató javaslata egy specializált társasházmenedzsment-platform létrehozása volt. Szilber a műszaki, pénzügyi és szervezési információk összekapcsolását olyan eszközként mutatta be, amely segítheti a felújítás előkészítését, követését és a finanszírozói kockázatok értékelését.

A diasor a platformhoz költségkövetést, ütemezést, dokumentálást és átlátható kommunikációt rendelt. A tulajdonosok számára ez megismerhető feladatokat és követhető döntéseket jelenthet; a menedzsment számára felelősökhöz rendelhető folyamatokat; a finanszírozó számára pedig rendezettebb információs hátteret.

A koncepció a napi ügykezelést és a beruházási előkészítést ugyanannak a működésnek a részeként kezelte. A dokumentált karbantartás, a nyitott műszaki feladatok és a pénzügyi előzmények a következő nagyobb felújítás kiinduló adatai is lehetnek.

Ehhez kapcsolódik a Szilber Házak 2026. márciusi, a RenoInvest nyilvános mellékletében közzétett támogató nyilatkozata. Az irat a HázÜgyvitelt a társasházi működés és a felújításmenedzsment digitalizálását célzó fejlesztésként nevezi meg. A két dokumentum együtt jól mutatja a szakmai folytonosságot az előadásban megfogalmazott javaslat és a fejlesztési irány között.

A RenoInvest közreműködésének legkézzelfoghatóbb eredménye a Szilber Házak által kezelt Rákóczi út 11. társasház bevonása volt a pilotvizsgálatba. A D5.1 jelű nyilvános jelentés önálló fejezetben mutatja be a budapesti épületet, osztrák és szlovén esetekkel közös dokumentumban.

Az 1901-ben épült, műemléki környezetben található ház közel hétezer négyzetméteres épülete különösen összetett felújítási feladatot jelent. A koncepció a tető és az épülethatároló szerkezetek korszerűsítése mellett fűtési, mérési és szabályozási beavatkozásokat, elektromos hálózati munkákat és függőfolyosó-felújítást is tárgyal.

A Szilber Házak nyilvános támogató nyilatkozata megerősíti, hogy az általuk kezelt társasházban részletes műszaki felmérés történt, és a folyamatot a szakpolitikai és finanszírozási eszközök gyakorlati vizsgálatát lehetővé tevő pilotként kezelték. A nemzetközi jelentés pedig már a felújítási koncepcióhoz kapcsolódó finanszírozási forgatókönyveket is közli.

Ez a közreműködés valós társasházi környezetet kapcsolt a projekt céljaihoz. Egy meglévő, lakott épületnél ugyanis a műszaki lehetőségeket a tulajdonosi döntésekkel, a megtakarításokkal és a szervezési feltételekkel együtt kell értékelni.

A Rákóczi út 11. elemzése számszerűvé teszi a komplex felújítás finanszírozási nehézségét. A teljes vizsgált beruházás becsült költsége mintegy 2,76 millió euró. A jelentésben figyelembe vett társasházi megtakarítás ennek mindössze 3,55 százalékát tette ki.

A készítők három eltérő műszaki tartalmú forgatókönyvet számoltak végig. A teljes felújítás mellett két szűkített, energiamegtakarításra összpontosító változatot is megvizsgáltak. A modellek támogatási elemmel, saját forrással és a hitelesített energiamegtakarítás értékesítéséből feltételezett bevétellel is számolnak; ezek a tételek nem megítélt támogatást vagy már megkötött finanszírozási szerződést jelentenek.

A teljes változatban még e feltételezett források mellett is 83 százalék feletti hitelarány adódott. A legszűkebb csomagnál közel 69 százalék maradt a hitellel fedezendő rész. A jelentés következtetése szerint az ilyen volumenű beruházás az elemzéskor rendelkezésre álló forrásokból és ilyen magas hitelaránnyal nem kínál megfelelően működő megoldást.

A tanulmány ezért jelentős, célzott támogatási elem és hosszú távú finanszírozás kombinációját vizsgálja továbbvihető irányként. Az eset megmutatja, hogy a rendszeres tartalékképzés fontossága mellett annak felhalmozott összege és a tényleges beruházási szükséglet közötti arányt is látni kell.

A vizsgált ház esete a hazai épületállomány megújításának egyik nehéz összefüggését teszi láthatóvá. Egy régi társasház energetikai korszerűsítését gyakran olyan tető-, szerkezeti vagy hálózati munkák mellett kell előkészíteni, amelyek szükségessége az épület általános műszaki állapotából következik.

A Rákóczi út 11. koncepciójában a tető felújítása és hőszigetelése, a homlokzati megoldások, a fűtés és szabályozás, az elektromos hálózat, valamint a függőfolyosók szerkezete egy beruházási összefüggésbe kerül. A belső hőszigetelésnél például a dokumentum külön páratechnikai számítást tart szükségesnek. A megvalósításhoz pedig a lakottságot figyelembe vevő, pontos szervezési tervet ír le.

Az energetikai értelemben vett mélyfelújítás és az épület teljes műszaki megújítása külön fogalom. Egy összetett társasházi projektben azonban a két feladat találkozik: az energiafogyasztás javítása mellett az épület biztonságos és tartós használatához szükséges munkákat is meg kell oldani. Ezek költsége nem minden esetben állítható szembe közvetlen energiaköltség-megtakarítással.

Az esettanulmány ezért a finanszírozás alapvető kérdését is felveti. Milyen forrásból újuljanak meg azok a szerkezetek és rendszerek, amelyek állapota beavatkozást igényel, miközben az energetikai megtakarítás önmagában nem fedezi a teljes beruházást? A dokumentum számításai szerint a hitelesített energiamegtakarítás feltételezett értéke a teljes csomag költségének 3,51 százalékát adta.

A konkrét budapesti épület vizsgálatának országos jelentőségét ez a más régi társasházaknál is értelmezhető finanszírozási és szervezési probléma adja. Szilber Szilvia szakmai hozzájárulása ebben a helyzetben a napi működésből származó tapasztalatot kapcsolja össze a hosszú távú felújítási gondolkodással.

A RenoInvest magyarországi záró kerekasztalán Szilber Szilvia ismét meghívott résztvevőként szerepelt. A 2025. november 27-i program a MITOE elnökségi tagjaként és a Szilber Házak ügyvezetőjeként nevezi meg.

A társasházi felújításokat tárgyaló panelben többek között Réthelyi Barbara, az Energiaügyi Minisztérium osztályvezetője, Koji László, az ÉVOSZ elnöke, Hámori Réka, a Magyar Bankszövetség igazgatója, Kurucz Mónika a K&H Csoporttól és Torda Edit a Fundamentától vett részt. A névsorban dr. Gyárfás Róbert, Illésné Szécsi Ilona, Kovács Bence, Nagy Péter és Szalai Gyula is szerepel.

A rendezvény a társasházi felújításokra irányuló akciótervi javaslatokat vitatta meg. Szilber Szilvia gyakorlati megközelítése a tulajdonosok számára vállalható, finanszírozható és megszervezhető beruházások feltételeit állította előtérbe. Ebben a szemléletben a döntések előkészítése és a végrehajtásért felelős menedzsment felkészültsége is a felújítási program része.

A harmadik, egyben záró nemzetközi RenoInvest-kerekasztalt 2026. január 13-án Bécsben rendezték meg. Az angol nyelvű tanácskozás Ausztria, Magyarország és Szlovénia cselekvési terveit kapcsolta össze, és az európai energiahatékonysági finanszírozási együttműködés folytatását is tárgyalta. Szilber Szilvia tájékoztatása szerint a meghívást követően a Szilber Házak is képviseltette magát a rendezvényen.

A programban Adrien Bullier európai bizottsági szakértő, Andreas Rajchl osztrák minisztériumi vezető, Bihari László, a magyar finanszírozási hub elnöke és Erik Potočar szlovén szakpolitikai vezető neve is szerepel. A nemzeti képviselők paneljét Wolfgang Amann, az IIBW képviselője moderálta.

A társasházi felújítási modellek a délutáni szakmai eszmecserében is külön témát kaptak. Ez a közeg a hazai tapasztalatok nemzetközi összevetésére teremtett lehetőséget. A Szilber Házak munkája így a felújítások tényleges előkészítésére és finanszírozására összpontosító, határokon átnyúló szakmai együttműködéshez kapcsolódott.

A Szilber Házak a 2026. március 22-i támogató nyilatkozatában a RenoInvest eredményeinek gyakorlati hasznosításához kapcsolódó közreműködést vállalt. Ennek középpontjában a társasházak felújítási terveinek és pénzügyi modelljeinek alkalmazása, valamint az üzemeltetési tapasztalatok visszacsatolása áll.

A dokumentum a hosszú távú társasházi pénzügyi tervezéshez, az egyablakos tanácsadási megoldásokhoz, a támogatásokat és magánforrásokat kombináló felújításfinanszírozáshoz, valamint a társasház- és felújításmenedzserek képzéséhez jelöl meg közreműködési területeket. Kifejezetten hivatkozik a Rákóczi út 11. pilotjából nyert tapasztalatok hasznosítására.

A nyilatkozat a napi működésben alkalmazható megoldásokat hangsúlyozza. A vállalt irányok között szerepel a felújítási tervek és pénzügyi modellek gyakorlati alkalmazása, a döntési folyamatok javítása, a finanszírozás előkészítése és az üzemeltetési tapasztalatok rendszerezett visszacsatolása.

A HázÜgyvitel említése ebben az iratban szakmai összefüggést teremt a nemzetközi projekt és a társasházi működést támogató digitális fejlesztés között. A projektben feltárt szervezési és információs problémák olyan területeket jelölnek ki, amelyekre egy következetesen használt ügy- és dokumentumkezelési rendszer a napi munkában adhat választ.

Szilber Szilvia szakmai hozzájárulásának lényege, hogy a felújítás műszaki tartalmát a társasház működési feltételeivel együtt értékelte. A tulajdonosi döntéseket, a pénzügyi felkészülést és a menedzsment kompetenciáját a beruházás megvalósíthatóságát meghatározó tényezőként emelte be a szakmai gondolkodásba.

Egy lakott társasházban a megfelelő műszaki megoldás kiválasztását a tulajdonosok tájékoztatásának, a feladatok ütemezésének és a finanszírozás előkészítésének kell követnie. A közösség csak érthető, szakmailag megalapozott javaslatokról tud felelősen dönteni; a döntés végrehajtásához pedig hozzáértő, motivált menedzsmentre és világos felelősségi viszonyokra van szükség.

A Rákóczi út 11. vizsgálata ennek a szemléletnek adott konkrét műszaki és pénzügyi keretet. Megmutatta, hogyan kapcsolódik össze egy régi épület felújítási szükséglete a felhalmozott tartalékokkal, a tulajdonosi terhekkel és a hozzáférhető finanszírozással. Ezek az összefüggések segítik annak megértését, miért maradhat el egy műszakilag indokolt korszerűsítés, és hol szükséges a felújításokat támogató rendszer fejlesztése.

A lakástulajdonosok és befektetők számára ez a megközelítés az ingatlan hosszú távú használhatóságáról és értékéről szól. A közös szerkezetek állapota, a közösség döntési képessége és a gazdálkodás minősége közvetlenül alakítja, milyen jövő előtt áll az egyes lakás. Az ezeket egységben kezelő szakértői munka a felelős vagyonkezelés alapja.

Szilber Szilvia ezt az épületet és a tulajdonosi közösséget egyaránt ismerő gyakorlati nézőpontot vitte be a RenoInvest szakmai munkájába. A HázÜgyvitelhez kapcsolódó fejlesztési irány ugyanezt a feladatot szolgálja: a rendezett napi működésből olyan átlátható előkészítést és követhető folyamatokat kialakítani, amelyekre hosszú távú épületmegújítás építhető.